A C-vitamin (avagy L-aszkorbinsav) napjainkra az egészséges immunrendszer szinonimájává vált, sokak számára a vitaminpótlás alfája és omegája. Ha kicsit túlzó is a meghatározás, bizonyára van alapja, hiszen egy számos jótékony hatással rendelkező hatóanyagról beszélünk. Hazánkban népszerűségét talán még tovább növeli az a tény, hogy felfedezése egy magyar kutató, Szent-Györgyi Albert nevéhez fűződik. Így még mielőtt rátérnénk magára a C-vitaminra, ejtsünk pár szót annak felfedezőjéről is, hiszen Szent-Györgyi életéről sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy unalmas lett volna, semmiképp.
Szent-Györgyi Albert 1893-ban született Budapesten, nemesi családban. Bár apai ágon nemességét a XVI. századig vissza lehetett vezetni, a nagyobb hatást mégis édesanyja felmenői gyakorolták rá, akik híres tudósdinasztia hírében álltak. Az ifjú Albert bár 16 éves koráig kifejezetten rossz tanulónak számított, de amint elkezdett jobban megismerkedni az orvostudománnyal, az egyből beszippantotta.
Kibontakozóban lévő karrierjét az első világháború szakította meg átmenetileg, amit – pacifista lévén – teljes mértékben ellenzett. Besorozása után a fronton való kötelességeit ugyan teljesítette, de nem látván értelmét a további harcoknak, szándékosan meglőtte bal karját, a sebesülésnek köszönhetően így hazaengedték. A dezertálásra végül nem derült fény, sőt, a háború végeztével kitüntetésben is részesült.
A következő bő tíz évben Nyugat-Európában (többek között Cambridge-ben) szerzett tapasztalatot, itt alapozta meg szakmai tudását. Magyarországra, azon belül Szegedre 1931-ben tért vissza, egy évvel később pedig elérte karrierje legnagyobb sikerét – a világon elsőként azonosította és izolálta a C-vitamint. Az ezért járó Nobel-díjat 1937-ben ítélték oda neki – ekkor még csak 44 éves volt. Itt meg kell említeni az amerikai Charles Glen King nevét is, aki szintén közel járt a felfedezéshez, de a végén Szent-Györgyi örülhetett. A kettejük között ennek következtében kialakult hűvös viszony még évtizedekig fennmaradt.
Az első után a második világháborúban is tevékeny szerepet vállalt, de ezúttal nem a lövészárkokban. A magyar kormány megbízásából titokban tárgyalt például a brit titkosszolgálattal Isztambulban, ami miatt a háború végéig bujkálni kényszerült a németek elől. A háború végeztével nem hivatalosan még Magyarország miniszterelnöki pozícióját is felajánlották neki, de a nagyhatalmak osztozkodásával párhuzamosan a helyzete egyre bonyolultabbá vált, így 1947-ben az USA-ba emigrált. Nem volt egyszerű személyiség, a közeli ismerősei elmondásai alapján gyakran voltak hangulatingadozásai, továbbá kutatási stílusa sem volt hagyományosnak nevezhető, egyfajta bohém művészi ösztönösség jellemezte. Ennek köszönhetően a tengerentúli élete sem indult egyszerűen, és még Nobel-díjjal a zsebében is csak nehézkesen tudott finanszírozást találni a további kutatásaihoz.
Bár a C-vitamin felfedezéséhez mérhető sikereket már nem ért el, élete második felében is aktív maradt. Sőt, kutatásai középpontjában egyenesen az élet kialakulása állt, aminek keretein belül a rákkutatásban is kiemelkedő szerepet vállalt.
Amellett, hogy kutatóként is nehezített pályán kellett helyt állnia az évek során, magánéleti problémákkal is meg kellett küzdenie. Első feleségét annak hűtlensége okán hagyta ott, második feleségét és lányát pedig egyaránt mellrákban vesztette el. Harmadik házassága a közel 50 év korkülönbségnek köszönhetően szintén válással végződött, végül negyedik nekifutásra találta meg azt a nőt, aki mellett már élete végig kitartott.
Megosztó személyisége ellenére kimagasló tehetségű előadónak tartották, előadásait mindenhol óriási érdeklődés övezte. Szinte a végsőkig meglévő szellemi frissessége mellett fizikailag is aktív volt, nagy motoros hírében állt, de sokat teniszezett, Woods Hole-i háza mellett napi szinten úszott az óceánban, sőt vízisíelni is megtanult. Egész életét végigdolgozta, még az utolsó éveiben is a kutatásainak élt, végül 1986-ban, 93 éves korában halt meg, veseelégtelenségben.
Szent-Györgyi Albertnek köszönhető tehát, hogy már célzottan is tudjuk alkalmazni a C-vitamint, na de pontosan milyen előnyökkel is jár ez?
A C-vitamin előnyei közé tartozik többek között annak antioxidáns hatása, képes semlegesíteni a sejtjeinkre káros ún. szabadgyököket, de jótékony hatással van az immunrendszerünkre is, ezen felül serkenti szervezetünk kollagéntermelését, valamint segíti a vas felszívódását is. Ellenben ha hiány lép fel belőle, fogékonyabbak leszünk a különböző betegségekre / fertőzésekre, 10 mg alatti napi bevitel pedig már nagymértékben növeli a skorbut kockázatát is.
Érdekesség, hogy az állatok szervezete (egy-két kivételtől eltekintve) képes a C-vitamin előállítására, az embereké viszont nem, így szükséges azt külső forrásból pótolni. Az emberi szervezet a vitaminok közül ebből igényli a legnagyobb mennyiséget, az általános napi ajánlott bevitelt 80 mg-ban határozták meg. A mindennapok során azonban ennél magasabb C-vitamin bevitel javallott, a nem hivatalos szakmai ajánlások inkább 200 – 1000 mg-ot javasolnak belőle, ami egyes betegségek esetén még magasabbra is felszökhet. Mivel vízben oldódó vitaminról van szó, nehéz túladagolni, csupán megadózisban (többezer mg) történő tartós fogyasztása esetén lehetnek káros hatásai.
Sok természetes táplálékban megtalálható, relatíve nagy mennyiségben fordul elő például a csipkebogyóban, paprikában, kiviben, narancsban, citromban, vagy brokkoliban. Fontos megjegyezni, hogy hosszan tartó tárolás, valamint hőkezelés hatására az ételek C-vitamin tartalma csökkenhet, így lehetőség szerint érdemes őket frissen és nyersen fogyasztani.
Források: MOSS, R. W.: Free Radical. Albert Szent-Györgyi and the Battle over Vitamin C (Paragon House, 1988)
